| |
Bolhákról
Emberbolha (Pulex irritans):
Magyarországon közel 50 bolhafaj fordul elő, amelyek
emlősökön és madarakon élősködnek.
Többnyire egy-egy állat vérével táplálkoznak, nevük is
ennek megfelelő (pl. kutyabolha, macskabolha stb.).
A legtöbb bolha azonban megszokott gazdáján kívül más
fajból is szív vért.
Az embernek és a sertésnek közös a bolhája, amelyet
talán „részrehajlóan” emberbolhának nevezünk.
Ez az egész Földön honos, kozmopolita bolhafaj
valószínűleg másodlagosan lett az ember élősködője.
A különféle bolhák felismerése hasonlóságuk miatt igen
nehéz. Az egyes fajok a fejükön, illetve torukon levő,
durva fogakból álló ún. fésűszerv elhelyezkedése alapján
különböztethetők meg.
Az emberbolha biológiája:
2-4 mm hosszú, fényes, oldalról erősen lapított testű,
sötétvörös vagy gesztenyebarna színű, szárnyatlan rovar.
Fején és torán fésűszerv nincs. Lábai erős karmokban
végződnek. Hátsó pár lábának fejlett izmai segítségével
akár 5-10 cm magasra és 10-30 cm távolságra is ugrani
képes. Ez a képesség részben a bolha menekülésüket
segíti, részben a táplálékszerzés során egyik gazdáról a
másikra való átugrást teszi lehetővé. Teste a
vérszíváshoz alkalmazkodott, szőrzete hátrafelé irányul,
azon kiálló részek nem találhatók, tehát alakja igen
alkalmas a szőrben és ruházatban való gyors
előrehaladásra, illetve tartózkodásra.
Teljes átalakulással fejlődik. A peteérés csak a
vérszívás után indul meg. A nőstény szabad szemmel alig
látható petéit (egy-két éves élettartama során 4-500
db-ot) közvetlenül a vérszívást követően, válogatás
nélkül többnyire a földre ejti, amelyek ragadós
felszínük miatt végül a padozat porába kerülnek. A bolha
alkalmilag petéit a ruházatra és az ágyra is
elhelyezheti.
Az általában 4-5 napos érési idejű peték 6°C alatt nem
kelnek ki, 27°C-nál melegebb hőmérsékleten pedig
elpusztulnak.
A petékből kikelő szőrös testű, szem nélküli, fénykerülő,
hernyószerűen araszolva haladó lárvák a por, vagy a
szemét szerves anyagával táplálkoznak, és különösen ott
fejlődnek jól, ahol a szerves anyagban az imágók
testváladéka és vér is található. Fejlődési idejük a
hőmérséklettől, a relatív páratartalomtól és a
tápláléktól függően nyári melegben 30-45 nap, télen
azonban 300 nap is lehet. Legkedvezőbb számukra a 70%
relatív páratartalom és a 20°C körüli hőmérséklet.
Száraz helyen, 40-50% relatív nedvességtartalom alatt
elpusztulnak.
Három vedlés után a lárvák bebábozódnak, majd a bábból a
kifejlett rovar rendszerint a lépések okozta rezgés
hatására, legtöbbször a lábdobbanásra ugrik ki és
azonnal a vért adó gazdára igyekszik felkapaszkodni.
Részben imágó, részben bábállapotban telelnek át, de
melegebb helyen télen is fejlődnek.
Az imágó kizárólag vérrel táplálkozik. A vérrel pazarol,
mielőtt megtölti gyomrát, egész bélrendszerét átmossa,
mindaddig, amíg végbelén a friss vér ki nem freccsen.
Ezért bolhacsípés után a fehérneműn friss vérfoltok
találhatók. Vérszívása 1 perctől 2-3 óráig is eltarthat,
leggyakrabban boka és csukló, valamint az ágyék tájékán
találkozhatunk bolhacsípéssel. Jóllakás után a gazdát
elhagyja és a beszívott vér megemésztéséig védett, sötét
helyen (pl. ágynemű között, levetett ruhában,
kárpitozott bútorok mögött, padlózaton stb.)
tartózkodik. Meleg szobában akár naponta, hűvösebb
időben ritkábban szív vért, 13°C hőmérséklet alatt
táplálkozása szünetel. Táplálék nélkül hideg időben és
magasabb páratartalom mellett 1-3 hónapig képes élni.
Üres épületben hosszú ideig vár a táplálékforrás
visszaérkezésére. Táplálékul bármely állandó
testhőmérsékletű állat vére alkalmas, így szükség esetén
különféle házi- és haszonállatokon (pl. kutyán, macskán,
sertésen, baromfin, nyúlon), esetleg vadállaton (pl.
borzon) is megél. A bolha fénykerülő, többnyire olyan
helyeken tartózkodik, ahol reménye van arra, hogy a vért
adó gazdát rendszeresen megtalálja. Legkedvezőbb számára
a 18-20°C hőmérséklet és a 70-80%-os relatív
páratartalom. Melegben igen élénk, hidegben szinte
mozdulatlan.
Mivel életének nagy részét a lakásban, illetve a
sertésólban, tehát optimális környezeti feltételek
mellett éli, ezért az évszakoktól függetlenül
elszaporodhat.
A hőmérséklet és a relatív nedvességtartalom viszonylag
szűk határai miatt a szezonális bolhainvázió döntően
július-szeptember között jelentkezhet. Legkevesebb rovar
a tél végén található.
Érzékszervei elég fejlettek. Ügyesen mászik, a szőrben
és tollban jól halad előre. Sima felszínen szalad és
ugrál, de elég ügyetlen. Ugorva éri el áldozatát,
amelyet ugorva hagy el. Főleg akkor mozog, ha a vért adó
gazda nyugalomban van. Fejlett hőérzékelő képessége
miatt az elhullott, kihűlő állatot már néhány másodperc
után elhagyja.
Elsősorban passzív úton terjed. Az elbolhásodott
helyekről a felkapaszkodott bolhát az ember viszi
magával. Egyik emberről a másikra alkalmanként át is
ugorhat, sőt egyik helyiségből a másikba át is vándorol.
Terjesztésében a háziállatok (pl. kutya, macska) is
szerepet játszhatnak. Jelentős mértékben csak ott
szaporodnak el, ahol a lárvák fejlődése zavartalan.
Különösen kedvezőek számára a rögzített pad- és
széksorok közötti nehezen takarítható hézagok, így a
színházak, mozik és tömegközlekedési eszközök
(járművek), valamint a nyirkos, földes szobák padlója,
deszkapadlózata és a tantermek dobogó alatti területei.
Ólban és istállóban, valamint hosszabb ideig, több
hónapig takarítatlan lakásban található szerves anyagban
hihetetlen mértékű bolhainvázió jelentkezhet.
Bolhairtásra elsősorban a permetezéssel történő, tartós
méregmező létrehozása alkalmas.
Ha egyéb kártevő rovar életmódjáról is szeretne olvasni,
megteheti:
- Csótány
- Poloska
- Hangya
- Darázs
|
|
